1. az o hosszú párja.

2. ennek írásjegye (ó, ó). | <rövidítésként:>. ▸ ó

1. irod ódon, ősi.

2. irod elavult.

3. nép nem ez évi <termés(ű) >. az ó vörösborból adj, ne az újból!

[ fgr ]

1. <fájdalom, szomorúság, vágyódás, félelem kif-ére.> ó, de kár!; ó jaj!

2. <csodálkozás, tetszés, öröm kif-ére.> ó, hát ez remek!

3. <udvariassági kif-ek bevezetésére.> ó, bocsánat! | irod <megszólítás előtt, kül. kérést, könyörgést kifejező m-ban.> ó, emberek!

[hangkit]

1. <felsorolásban:> és. hinta, homokozó meg mászóka van a játszótéren. | <összeadásban.> öt meg öt (az) tíz. | <kapcsolatos m-ok között.> fúj a szél, meg az eső is esik. | <toldásszerűen haszn. m-rész v. m kapcsolására:> továbbá. vett cukrot, sót, no meg csokit a gyereknek.

2. <megismételt szavak között, fokozás kif-ére.> ▸ ezer meg ezer ▸ újra meg újra

3. <a pontos megnevezést, ill. szó szerinti elmondást helyettesítő kif-ekben.> ekkor meg ekkor.

4. (a m-ban a második helyen) <ellentét kif-ére:> pedig. ez piros, az meg sárga.

5. <érzelmileg színezett m-ban.> hát te meg hogy kerülsz ide?; ez meg mi?

[↔meg² ]

1. ritk hátrafelé, vissza. megfordul. | magához, magának. meghív, megtart [valamit magának].

2. <mozzanatos, ill. nem tartós cselekvés, történés kif-ére.> meghúz, megborzong.

3. <a cselekvés, történés elkezdődésének kif-ére.> megindul, megszeret.

4. <a cselekvés, történés befejeződésének kif-ére.> megöregszik. | <a cselekvés, történés részleges befejeződésének kif-ére.> megkopik.

5. <a cselekvés, történés eredményes befejeződésének kif-ére.> megkeres, megmenekül.

6. <egyszeri cselekvés, történés kif-ére.> megjelöl, megkér.

7. ritk <a cselekvés, történés nagy fokának kif-ére.> megnyaggat, megszenved.

8. ritk <annak kif-ére, hogy valaki, valami valamilyen helyzetben, állapotban tud maradni.> megáll [a bicska a fában]; megül [egy helyen].

9. <konkrét jelentésű ige átvitté, elvonttá változtatására.> meghurcol, megvisel.

10. <egyéb jelentésmódosító szerepben.> meglép, megszól.

11. <megismételve a cselekvés, történés ismételt voltának kif-ére.> meg-megáll.

[↔mögé ]

1. (tn is ) erős lendülettel, keményen hozzáér valakihez, valamihez. ▸ az asztalra üt | (tn is ) így fájdalmat okoz. üti a lovat; fejbe üt valakit; ▸ valakinek a körmére üt ▸ a szájára üt | (tn is ) támad, bánt valakit. ha teheti, üt rajta egyet.

2. ▸ lovaggá üt valakit

3. erőteljesen valamihez érint. a pohárhoz üti a gyűrűjét. | vmely testrészével valamibe ütközik. kőbe ütötte a lábát. | ▸ ütik a kártyát

4. sp is (vmely eszközzel) megütve elröpít, vhova juttat. a kapuba üti a labdát. | ját <tekében bábot> eltalál, feldönt. kilencet ütött.

5. lendületes mozdulattal valamibe, valaminek a felületére juttat valamit úgy, hogy ott maradjon. szeget üt a falba; pecsétet üt valamire; ▸ csapra üti a hordót

6. <ütőhangszert> megszólaltat. üti a dobot. | zene <ütemet> szabályos koppantásokkal, kézmozdulatokkal jelez. üti a taktust. | <óra időpontot> hangosan jelez. ötöt ütött. | (t. n.) ▸ ütött az óra

7. tn <villám> belecsap valakibe, valamibe. | <kif-ekben.> ▸ guta szél üt valakit, valamit | ▸ üsse a mennykő part a patvar!

8. tn ▸ mi ütött belé hozzá?

9. tn nép biz hirtelen érzékel valamit. bűz ütött az orrába.

10. ▸ valami üti a markát, tenyerét

11. tn ▸ rajtunk üt

12. <nyílást> ütve létrehoz. rést, léket üt valamin; sebet üt valakin.

13. <kif-ekben.> ▸ olajat üt ▸ tojást üt valamibe, valamire

14. <kif-ekben:> (gyorsan) létesít, rendez, kelt. sátort, tábort üt; zajt üt; ▸ pártot üt valaki ellen

15. (t. n. is ) ját kártyában: <ütőkártya> a szabályok szerint magával visz vmely kisebb értékű lapot. az ász minden lapot üt. | (t. n. is ) sp sakkban: lépéskor az ellenfél bábját a tábláról leveszi és a saját bábját a megüresedett mezőre teszi.

16. biz nincs összhangban valamivel, nem illik hozzá. ezek a színek ütik egymást.

17. tn ▸ valakire üt

[?fgr ]